babszemjanko

Anyák napja és Anya szülinapja

2012-ben, azaz idén az anyák napja és Kati születésnapja ugyan arra a vasárnapra esik - pontosan ahogyan 1979-ben is, amikor Kati megszületett. Ennek örömére számunkra dupla ünnep volt.

Idén meghoztam azt a döntést, hogy többé nem tolvajlással szerzem be a virágot anyák napjára - hanem vásárolom. Volt annak egy különleges atmoszférája, hogy hajnalban felkeltünk a testvéreimmel, kibicikliztünk a Tócó patakhoz, és hol a vadon növő, höl a kertek szélén leledző virágokból - elsősorban orgonából - összeszedtünk egy nagy csokornyit, amivel aztán kidíszítettük az ebédlőt. Amikor Lumi reggel felkelt, egy illatos, virágos friss ebédlőbe jött le, ahol a friss kávé fogadta meg a három gyereke, akik elénekeltük neki az orgona ága, barackfa virága.... nótát. Nos a debreceni virágpiac csalódás volt,orgonát ugyanis csak egyetlen néni árult, az is "rozsdás" volt. Nyilván az orgona nem kifizetődő, nem lehet sok pénzt elkérni érte, így a drága vágott virágokon volt a hangsúly. Gyöngyi aludt, Ildi pedig épp Írországban volt, így a tesóim helyett Katival és Györgyivel mentünk (Zalán megintcsak aludt).

Azért persze így is összevásároltunk egy ölemnyi virágot, ne felejtsük el hogy ha szálas virágban gondolkozunk és azt akarjuk hogy mindenki adjon külön virágot a saját anyukájának, a nagymamájának, illetve Zalán nagymamáinak és dédimamájának.... az azért nem kevés virág.

Zalán közlegény kiosztott vagy huszon-harminc-százonhét virágot, a teljesség igényével:

- Katinak a születésnapja alkalmából
- Katinak anyák napja alkalmából
- Györgyi mamának
- Lumi mamának
- Dédi mamának

Amikor először mondtam neki hogy azt kell mondani, hogy "Boldog anyák napját", Zalánnak úgy sikerült továbbmondania hogy "Boldog szülinapot". Egyrészt Anyának valóban szülinapja volt, másrészt az anyák napja fogalom még nagyon friss lehetett számára.

Mindenesetre reméljük hogy mindenkinek sikerült örömöt okozni, a fényképeket még át kell szerválni a nagygépről, de hamarosan feltöltjük őket.

Dr Agyagási Dezső szobra a kórházban

Drága Nagyapa,

a legutóbb rólad írt bejegyzésem óta hosszú idő telt el -és mégis szinte semmennyi. Voltunk Nálad a temetőben, az égbolt ugyan olyan kék volt és sima.  Csak a földön olyan göröngyös minden.

Szeretem a temetőd utcáját, mert amikor befordulunk, átlagos egri utcára jutunk. Van rajta bolt, és iskola, és miközben felérünk a dombra, elhagyjuk a zajt, és már a város fölé jutunk -  ott egy temető - a temető.

A felirat, hogy "feltámadunk"....butaság. Itt egyszerűen a szeretteink kihűlt és oszlásnak indult teste hever a földbe ásva. Inkább a saját lelkébe utazik, aki a temetőbe látogat - de lehet hogy ez is butaság, és Papa, meséltem neked. Halkan, a fogaim között mormogva beszéltem hozzád, mint most is, és Zalán is jött, nem tudom láttad e őt, a szoboravatásról jöttünk. A kisfiamnak is nagyon tetszett a szobrod, a ceremónia után többször is kérte, hogy menyjünk vissza a szoborhoz. El is mentünk Papa megint.

Téged még mindig sokan szeretnek és tisztelnek. Az egriek emlékeznek a város reumatológiai osztályának megalapozójára. Nagyszerű, hogy figyelmet fordítanak az értékeik megőrzésére. Berecki főórvos úr szép beszédet mondott, méltatta a munkásságodat, de üzent a jelenlevőknek is. Az egri gyógyvízzel még sok mindent lehet csinálni, orvosilag, üzletileg is. Az állófogadáson pedig azt mondta nekem, hogy bízik bennem. Ez megtisztelő Papa, (bár még fel kell nőnöm ehhez a gondolathoz) és miközben hallgattam a beszédeket, megértettem mennyire alázatosan és kitartóan viszonyultál a munkádhoz -, és hogy tovább tudtad ezt adni.

A dr Agyagási Dezső emlékérmet - mint a balneológia területén kiemelkedőt alkotó orvos-tudós - dr Nagy Katin kapta. A reumakórház vezetőjeként a rendezvény egyik házigazdája is volt, és sugárzott belőle mennyire szeretett és tisztelt téged. A szobrodat készítette és a kórháznak adományozta Kállai Margó, ő is ott volt. Sokan eljöttek, az egész családunk nevében köszönöm. 

Köszönjük szépen.

Képgaléria itt

Szobatisztaság - ne gyere be a kertembe!!

A szobatisztaság ügyben változó sikereket könyvelhetünk el. Zalán néha szól, ilyenkor azt mondja hogy "kaki van". Előfordul hogy ráülünk a bilire és mégsem jön a gyroskifli, és persze az is hogy pontosoan érkezik a csomag.

Sajnos elég gyakran megtörténik az is, hogy Zalán nem jelzi hogy kakilni kell, hanem elvonul a nappali egyik sarkába - oda ahol a szobanövényeink is leledzenek. Látványosan elcsendesül, kezében valamivel babrálgat, csendben nyom. Ha ilyenkor rákérdezünk, hogy nem véletlenül kakilni kell, akkor fennhangon elzavar bennünket, méghozzá azzal, hogy "Anya, ne gyere be a kertembe! Menj innen!" Ha így van, akkor általában végig is csinálja  a projektet, végig tagad, és nagyon kiabál. Mindenesetre van haladás, de pelenka nélkül még nem megbízható Zalán úrfi.

A mesék világa

Hát akkor foglaljuk össze mik is érdeklik Zalánt.

Thomas a gőzmozdony - A mesében Sodor szigetének mozgalmas életét ismerhetjük meg beszélő mozdonyok szemén keresztül. A bájos történetek melett különleges eleme a mesének, hogy valódi makettekből készült, méghozzá minden apró részletét csodálatos precizitással dolgozták ki. 1984 óta létezik képernyőn, valamiért azonban Magyarországon csak mostanában - a 2000-es évek elején - futott be.

Érthető hogy a kommunizmus nem akart imperialista meséket importálni, de a rendszerváltás után, a 90-es években a sok villogó erőszakos rajzfilm előtt/helyett miért nem vették át? A "megszemelyesített gépek" koncepcióhoz elenyészően kevés alkotó nyúlt a rajzfilmszakmában (összehasonlítva a szuperhősös - lövöldözősokkel), talán a még a Transformers-t említhetnénk ami szintén ölős.

Bárhogyan is, az én két és fél éves kisfiam imádja Thomas-t. Az összes szereplő nevét kivülről fújja, hozzá a vasúti szakma számtalan szakkifejezését ami a mesével ragadt rá. Az epizódok 11-12 perc hosszúak, tanulsággal szolgáló, de könnyed történetek.  

Verdák - Igazi családi mozi, amiben apáknak és kisfiúknak egyaránt osztanak poénokat. A főszereplő Villam McQueen-t (Zalán egyszerűen csak "Villákví" -ként emlegeti) komoly személyiségfejlődésen megy keresztül a szponzorhajhászó szemléletet feladva képes szándékosan lemondani egy világra szóló győzelemről a magasabb rendű értékek javára.  

Nem túlzás ha azt mondjuk, Zalán legalább 20-szor látta a Verdákat. Számtalan részletét kívülről tud, és néhányat a saját játékai során is adaptál. Például amikor a dohányzóasztalon tologatja a mecsbokszait, beszól egy olyat hogy Anya, hagyjál, itt most a legendák köröznek. :)

Szirénázó Szupercsapat - Erősen debil mese. Egy képzeletbeli kisváros nyúl, kengurú és ember polgárait különböző stresszhelyzetben a tűzoltók, a mentők, és a rendőrök mentik meg, akik együttes létszáma nagyobb mint a polgároké. Ami az előnye, hogy van mondanivalója, mert valós vészhelyzeteket mondd el, és mellesleg fülbemászó dallamú a zenéje. Van benne beszélő autó, és helikopter, ami szintén nagyon megmozgatja Zalán fantáziáját. Gyakran játszik olyat hogy ő vezeti Helit, és mennek tüzet oltani.

Apa meséi - Amikor nincs kedvem mesét olvasni, sem pedig túl sok tévét / videót / youtube-ot nézetni Zalánnal, saját meséket találok ki.  Gyakran kezdődik úgy ilyenkor az altatás, hogy a hátunkon fekszünk, és figyeljük az utcán néha-néha elhaladó autók fényjátékát a plafonon. Találgatjuk, hogy melyik volt rendőrautó (gondolom semelyik, de néha beiktatunk egyet), és akkor elővezetem, hogy... Képzeld Zalán ismertem egy piros kisautót, akinek minden vágya az volt hogy rendőrautó lehessen. Csakhogy sem a színe, sem a motorja nem volt megfelelő ahhoz, hogy felvegyék a rendőrség kötelékébe.... A saját meséim is autókról, helikopterekről, repülőkről, rendőrökről vagy tűzoltókról szólnak, de arra figyelek hogy ne egy korábban látott szirénázó szupercsapatos epizódot mondjak el, hanem én találjam ki a történetet (csipet viszketőpor a kreativitás tüszőjére)

Boribon történetei - Marék Veronika meséi végigkisérték Kati gyerekkorát, az enyémből sajnos teljesen kimaradtak (leszámítva a Kockás fülű nyulat) Lapozós képeskönyvekről van szó, főszerepben egy beszélő plüsmacival, amelyek szövegét és ábráit is Marék Veronika készítette. Zalánnak kb egy éves korától kezdve olvastuk Boribon történeteit, az ábrákon látható egyszerű tárgyak kivállóan alkalmasak voltak szókincsbővítésre. Például Zalán, ez micsoda? Ide tartoznak Kippkopp, a gesztenyegyerekről szóló mesék is.

A hajtogatós meséskönyveink egyébként egy bizonyos rattanpolcon laknak a hálószobában, és amikor olvasós esti mese van és nem videós, olyankor meghatározott forgatókönyv szerint fürdés után alvás előtt Zalán maga választja ki hogy melyik mesét olvassuk.

Frakk és Hupikék törpikék

Reggeleink mostanában

Mivel Anya korán reggel munkába megy, továbbra is én vagyok a felelős a reggeli teendők bonyolításáért. Anya még indulás előtt gondosan kikészíti Zalán aznapi ruháját, az ébredéstől a bölcsiig már apa-fia program.

Zalán különféle hangulatok szerint szokott ébredni. Ha jó kedve van, felkel, egyenesen odajön hozzám és megölel, vagy rögtön kéri hogy játszunk valamit, netán nézzünk mesét, vagy bejelenti hogy szomjas és vizet kér. Ha viszont bal lábbal kell, akkor hosszan ül az ágyon görnyedten, bámul maga elé, és közel sem lehet hozzá menni mert hiszti-kitörést kap. Ilyenkor az a recept hogy nem kell hozzászólni, kb 10 perc alatt szépen magához tér - összeszedi gondolatait és mégiscsak megindul a nap.

Általában fél hét - hét felé felébred, de a bölcsibe csak fél kilencre járunk, így nem kell kapkodnunk. Ébredés után az első dolgunk hogy játszunk valamit. Nagy kedvenc a rajzolás: ilyenkor apa rajzol egy egyszerű ábrát, Zalán pedig kiszinezni - vagy inkább erőszakot követ el rajta színes ceruzával. Amolyan kisgyerek-szinezés stílusban nagy körökkel összefirkálja a lapot. A ceruza-fogása egészen jó, ám egyenlőre nem törődik azzal hogy a vonalakon belül maradjon (ahogyan a bölcsis csoporttársai már tudják), de ez sem őt sem engem nem zavar. A lényeg hogy örömét leli benne és ezzel én sem vagyok másképp.

Más kedvenc játékai még az építés (erről nemsokára külön fejezetet szentelünk majd), a kirakózás, és a szerepjátékok. Ez utóbbi valamelyik rajzfilmben látott figurák eljátszását jelenti, gyakran vagyok Sziamiaú, ő pedig Hókuszpók (Zalán választása), máskor a Szirénázó szupercsapat tagjait elevenítjük meg, Elfi a tűzoltó elefánt vagy a Peti a mentőautó és társai.

A játék után vagy néha még előtte elmegyünk a wc-re pisilni. Zalán -kicsi csecsemőkorától kezdve - utál öltözni, és amikor elkezdem vetkőztetni rögtön elmagyarázza hogy nem akar fürdeni. Ez a szakasz mindig erőteljes hiszti és műsírás kiséretében zajlik, amikor azonban a wc-hez érünk már együttműködik. A body-ját feltűröm, a zokniját lehúzom és felállítom a wc ülőkéjére - ahogyan az én apukám is pisilni tanított, és akkor hajrá. A ceremónia azzal zárul, hogy Zalán lelkesen lehúzza a wc-t, majd megyünk öltözni.

A szobatisztaság ügyében pontosan idáig jutottunk, két és fél évesen még mindig pelenkát hord - ezzel nem itéletet hozok egyszerűen csak feljegyzem. Reggel és este szoktunk a fentiek szerint pisilni, a kakilás úgy megy hogy Zalán elvonul a nappali egyik sarkába, és csendben telerakja nadrágot. Ha ilyenkor megpróbálunk közbeavatkozni, havesen ellenáll, és elküld bennünket a közelből, biliról hallani sem akar és nem is szeret ráülni. Reméljük nyáron áttörést érünk el a témában.

Érkezik a reggeli. Tejbe áztatott gabonapehely, vagy gyümölcsjoghurt, vagy ritkán szendvics. Néha pedig ha úgy van kedvünk lemegyünk a "rétesboltba", ami valójában pékség. Ilyenkor friss csokis csigát, vagy meggyes rétest majszolunk az otp parkolójában vagy a sétányon bóklászva.

A bölcsibe pontosan fél 9-re érkezünk, előtte kifejezetten nem szívesen látott vendégnek számítunk tekintve hogy a bent-reggelizők ilyenkor még esznek. Az átadóban levesszük a kabátot és a nadrágot, marad a harisnya, illetve benti cipő. Mielőtt elvállunk mindig kérek egy puszit a kisfiamtól. Általában mosolygósan, vidáman megy lép be a játszószobába, szerintem kiegyensúlyozott kölök. :)

Hajóépítés

Hajót építünk Bandipapa deszkáiból.

Drága Zalán,

(a látogató tiszteletére)

Amíg vártuk hogy megszüless, Jorgó bácsi mesélt  Panajotta születéséről, és azt mondta ... strong feelings... ő nem tud nagyon választékosan beszélni, de azért meg lehet érteni. Bizony, nagyon erőteljes, mély érzés volt, amikor megszülettél. Mintha csak valaki bedugott volna egy új lámpát a konektorba a szívemben, hatalmas tér lett fényes és színes, amiről nem tudtam hogy van. Az őr felkapcsolta a lámpát a cseppkőbarlangban a látogató tiszteletére. In the honour of the newcomer.

Van egy arckifejezésed Zalán, amiről mint egy tűszúrás beugrik az első pillanat amikor megláttalak. Születésed első percében, a nővér karjában tekergőző, gnóm kis emberke. És ma, közel három évvel később ugyan az az érzés velünk utazik.

Mindennél jobban szeretlek Zalán.
A szívemmel, az idegeimmel, az erőmmel.
Odaadnám az életemet érted.

Egyetlen apa-példát sem látok magam körül arra, amit érzek és gondolok a saját apa mivoltomról: olyan apa akarok lenni, aki minden életkorodban a legtöbbet tesz a fejlődésedért, és végig a legjobb barátod marad. Persze legyenek titkaid, de tudd hogy mindig pontosan egy karnyújtásnyira vagyok bármilyen közös élményhez, vagy ha bajban vagy.

Nem ismerek férfit aki ilyent megfogadott volna, de ha meg is fogadták - nem voltak képesek tartani. Így különösen: sem a saját Apám, sem Édesanyám apja, sem Édesapám apja, sem Anyukád apukája.
Leírom azért is,  hogy ha fásult leszek, vagy nagyon haragszom majd rád, az orrom alá tudd dörgölni Te vagy akár Anya.

Lehet hogy néha én rúglak majd bele a sárba hogy kapálózz, de előtte és utána alaposan megbeszéljük hogy miért van rá szükség: biztos azért lesznek ilyen helyezetek hogy életrevaló felnőtt legyél ne pedig egy nyáltalicska. Ha sportolni fogsz veled edzek majd - de csak ha akarod, és ha ez nem lehetséges első számú rajongód leszek. Ha furujázol én gitározok hozzá, vagy ha gitározni akarsz dzsembörizhetünk együtt. Ha pedig matematikus leszel.... nos ha matematikus leszel... akkor meg én leszek a kötött pulcsi beszerző embered.

(Az igéretem születésedtől érvényes, ha nem is tudod még, remélem érzékeled)

csákány: Apa

Beduin Beduinov

Családunk tevekaka szakértője:

Farsangi kép

Farsang 2012

A bölcsi ajtaján már januárban kifüggesztették, hogy február 22-én farsang lesz, így már hetekkel az esemény előtt befűtöttünk a várakozások kemencéjébe. Mi legyen a gyerek farsangkor?

Az első ami felmerült Apa egy saját részre tervzezett ötlete az ELEFÁNT. Az ormány porszívócsőből készülne, alternatív funkcióként pedig ágyékra is átköthető lenne a  szerv. Mivel becslésem szerint kétéves korban ezt nem annyira értékelik a csajok (tartok tőle hogy 30 évesen sem), ezért az ötletrózsát meghagyjuk egy későbbi farsangra. Talán amin Apa is beöltözik majd.

Jó akkor kérdezzük meg az alanyt:
- Zalán mi szeretnél lenni?
- Oroszlánkutya!

Tehát a gyerek jelmeztervező gondolatai az egyiptomi hitvilágból építkeznek. Jól van, mi mindenesetre az OROSZLÁN-t ragadtuk ki Zalán képzavarából, ezen a vonalon indultunk. El is mentem a gyerekkel a Duna Plázába sörényt keresni. Egyik korszakalkotó ötletem hogy lekönyörgöm valamelyik ruhaárus bolt műanyagbabájáról a vörös parókát, de sajnos még Zalán csillagszeme sem segített meggyőzni az eladókat. Kaptunk viszont egy fülest, hogy melyik boltban lehet igazi parókát kapni - ráadásul az ára is rendben lett volna, egy mátyásportré mindössze. A ládában lapuló összes parókára rá volt írva, hogy "ne próbáld fel ha nem vásárlói szándékkal teszed".

Kibontatom a csajjal, hát akkora ipari afromikrofon volt a cucc, hogy Jimmy Hendrix sírva borotválná magát kopaszra hogy hordhassa. Lendítem a gyerek fejére, hát Zalán úgy megijedt, hogy kikapta a kezemből és elhajította a bolt túlvégébe. Leo stornó gecó.

Mindjárt telefonos segítséget kértem Anyától, aki kijött az ÁLLATIDOMÁR projekttel. Mégiscsak van köze az oroszlánhoz, plusz van is Zalánnak egy műanyagtigrise (Tigris Tibor) akit szelidítgethetne. Lenne egy cilinderszerű kalapja amit kartonból csinálnánk, hozzá csokornyakkendő szalvétából, meg palást és kész.
Stábunk tehát átvonult a papír-írószerbe, ahol 300-300 forintért két ív fekete kartont fund raise-eltünk.

Snitt, a következő jelenetben már otthon vagyunk, és Zalán határozottan elzárkózik az állatidomárságtól. Kati újabb ötlete a VARÁZSLÓ. Hegyes kalap, varázspálca papírból (a lefűrészelt fakanál 5 napon túl gyógyuló sérülésekkel varázsolna így elvetve), és palástként van egy csillagos mintás terítőnk, pont profilba vág. Próbáljuk a gyerekre, hát már tépi is le magáról, és közben hevesen ismételgeti, hogy ez a terítő a karácsonyfa alá való (és tényleg banyek, a srác emlékszik)

Korán reggel végül mégis elkészült a varázsló jelmez - hála Anya kitartásának, egy csodálatos varázslósüveg várta az ébredő tanoncot. És nem-hála lusta apának, aki átaludta a procedúrát, este pedig túl könnyen feladta.

Ma reggel

Zalán nem csapott hisztit az ébredéssel -egyszerűen jó kedvvel ébredt. Mivel tegnap egyátalán nem találkoztunk mert sokáig dolgoztam, így nagyon megörült hogy lát. Mindjárt átölelt, megpuszilgatott. A kezemet a feje alá tette mint egy párnát - így pihent három egész másodpercig, ami nála egy egész örökkévalóság ha mozdulatlanul kell maradni.

Kikászálódtunk. Az ablakon kinézve láttam hogy havazik, és gyorsan szóltam is a kis cimbimnek hogy nézzünk meg hogyan havazik. Felvettem az ölembe, gyakran szoktuk így az utcát nézni, például ha halljuk hogy jön a kuklás kocsi, vagy csak egyszerűen megbeszéljük hogy mi történik odalenn. Zalán rögtön megjegyezte, hogy "végre tél van"  :) , ezt Anyától hallotta aki szintén imádja a havat. Kérdeztem is hogy lemegyünk a hóba futni? Ő pedig: I-GEEEN!

Ez kapóra jött mert az indulás a bölcsibe mindig nehézekesen megy, cimbi minden nap elmondja hogy nem akar bölcsibe menni. Aztán persze mikor beérünk úgy szalad be hogy hátra sem néz.

A reggeli ma rendhagyó módon nyuszis zabpehely volt ( Nesquick). Általában vajas mézes kenyeret vagy sajtos/húsos szendvicset szoktunk enni, de Anya most ezt készítette ki nekünk, és bizony ííízlett.

- Tudod hogy mi ez Zalán?
- Nem.
- Ez gabonapehely, nyuszis gabonapehely.
- Igen, ez nyuszis gabonapehely.

Máskor is megfigyeltem hogy ha tanítunk neki valamit, úgy ismétli vissza mintha ő tanítaná nekünk, kis okoska fejjel, de szeretettel oktatva. Ez persze nem baj, sőt megerősíti azt a feltételezést, hogy nagyon erősen kognitív: amit megfoghat, kipróbálhat, kimondhat azt a részévé válik.

Szóval kitettük a gabonapehely dobozát az asztalra, és időnként a Nyuszinak is adtunk, meg még a mercinek (ő egy mecsboksz) is hogy nagyra nőjön.
Ezután elindultunk hóbafutni. Az úgy volt, hogy a járda még havas volt, és Zalán ezen gázolt, ami neki futás, az nekem normál gyaloglás, így pont kiegészítjük az egy méteres szintkülönbséget kettőnk között.

A bölcsiben Zalán megjegyezte, hogy itt is esett a hó, majd bementünk. A vetkőzés - öltözés frontján úgy állunk, hogy a tépőzáras cipő levélele már önállóan megy, a többit még együtt csináljuk. A bölcsiben mindig nagyon meleg van, ezért harisnyában és body+rövidujjú öltözetben nyomja a srác.

Focizunk (.... féleség)

Az Egyetem tér kb 100 méter keresztbe, felhívnám a figyelmet hogy a másfél perc alatt hányszor nyomja le oda-vissza.

Fekvőtámaszozunk

Anya munkába áll

A 2012-es esztendő változást hozott kiscsaládunk mindennapjaiban: Anya két év és öt hónap után visszament dolgozni. Hétfőtől reggel hatkor csörög a vekker, mert a munka fél nyolckor kezdődik, és bizony még oda is kell érni - így Anya háromnegyed hétkor elhagyja a kuckó fedélzetét.

Zalán és Apa ekkor még javában húzza a lóbőrt... A közös ébredés, öltözködés, reggelizés, és bölcsibe menetel így kettőnkre marad. Bár az igaz, hogy a ruhákat Anya mindig kikészíti, így "csak " fel kell őket vennünk.

Édzsönt Zé rossz ébredő, a tény hogy felkelhet és mehet a bölcsibe önmagában nem hozza lázba. A hisztis nagyjeleneteket elleni csodafegyver: Thomas a gőzmozdony. Nem ész nélkül, csak okosan adagolva, ha segítesz felöltözni megnézünk egy részt stb.

A reggeli lekvároskenyér, vagy szendvics, vagy gyümölcs, és hozzá mindig tea. Zalán imádja a teát, méghozzá üresen, mindenféle ízesítés nélkül. Általában kamilla vagy hársfa. A bölcsibe babakocsival megyünk, amit az előtérben hagyunk, így délután amikor Anya érte megy - rendelezésre áll.

Az átadóban levetkőzünk, Zaziről lekerül a hosszúnadrág és pulcsi, marad a harisnya és póló. A bevonulás eddig még soha sem jelentett gondot  (október 17-e óta) Amikor meglátja a többieket, vidáman megy be.

Jézuska 2011

Zalán nyíladozó értelmére való tekintettel eljött az ideje hogy elmagyarázzuk, hogyan is működik a Karácsony. Az úgy van, hogy minden család fenyőfát vásárol, és otthon, együtt nagy szeretettel feldíszíti. Ezért van az, hogy ahány kuckó annyi karácsonyfa, például egy nálunk otthon Pesten, egy Györgyinagyinál, és egy Luminagyinál. Karácsony este a Jézuska mindenkit meglátogat, és ajándékokat tesz a fa alá.

Huhuu, milyen bőséges és ötletekben gazdag volt ez a Jézuska! Anyáék jézuskája szánkót hozott, egy plüss Kipp-Koppot és mesénykönyvet, amit eddig sajnos nem tutdunk kihasználni. Gyöngyi jézuskája verdás gyereknyomdát, Györgyié (Gyingyi) és Zsuzsáé (Uzsi) összefogva Györgyimamával és Sanyipapával autópályát, Ildié és Ákosé meséskönyvet, Bandipapáé télidzsekit és egy ferrari mecsit, Luminagyi meséskönyvet és benticipőt. Dédimama jézuskája pedig egy új bilit hozott bizony.

Zalán és Bambi

Vasárnap Bécsben jártunk, hazafelé jövet pedig Fertőrákoson aludtunk. Reggel, a szálloda kertjében különleges meglepetés ért: egy őzikével találkoztunk.

Bölcsis fényképezkedés

Mikulandusz 2011

Idén Apa dolgozójában céges mikuünnepség volt. Szilvi néni ötlete volt - aki szervezőként meghívta saját kollégáit és üzleti partnereinek családjait is, köztük minket. 17 gyerek és szüleik gyűltek össze az irodai előtérben.

Amikor,

amikor egyszercsak megjelent a Mikulás bácsi. A subája hó volt, a cipője jég, a szakálla lengett, az almája piros. Naagy pocakja is volt, méghozzá igazi. Volt vele egy Krampuszféleség is, aki közelebbről megnézve eléggé hasonlított apa munkatársára, Andira.

Bár többször megpróbáltuk felkészíteni Zalánt a Mikulás érkezésére, nem igazán sikerült. Vagy nem jó szavakat használtunk, vagy nem fordítottunk rá kellő figyelmet, vagy egyszerűen csak nem érdekelte ez a téma. Nem sikerült kialakítani benne a csodálattal teli várakozást, nem emlegette előtte, és egyátalán nem jött izgalomba amikor a Mikulás bácsit emlegettük.A srác egyszerűen csak jelen volt, a csoda - ha volt ilyen - néhány másodpercig tartott nála.

Az úgy volt, hogy amikor a Mikulás bácsi elé járultunk, apa odaguggolt a felek közé, és narrátorként elmondta hogy miket hallott a Mikulás bácsi Zalánról. Hogy ez egy nagyon jó fiú, bár néha széthagyja a játékait, és bizony néha túrja az orrát. Amikor ehhez a részhez értem, a Mikulás bácsi megkérdezte hogy -Igaz ez Zalán?
Zalánnak örökkévalóságnak tűnő tíz másodpercbe került bevallania, hogy ő tújra az orrát. Egész idő alatt grimaszolt, a száját úgy csücsorítette mintha "ó"-t formána, és összeráncolta a szemöldökét. Végül a Mikulás bácsi a zsákjába nyúlt, kotorászott motorászott, és előhúzott egy mikulás sityakot. Közben Zalánnak meg kellett igérnie, hogy soha többé nem túrja a orrát. (így néhány nap távlatából ez nem jött be...)

Most hogy Zalán lekerült a szőnyeg széléről, belevetettük magunkat a játékba. Volt ott -labdázás, -egy különleges érintőkpépernyős játék amivel mi nem játszottunk - és a főszereplő, a színes homokkifestő. Ez tetszett a legjobban, Anyának és Zalánnak is, több képet is elkészítettek.

Fényképek hamarosan érkeznek.

Szülői értekezlet - az első

És persze kit delegált a családi kupaktanács a megtisztelő feladatra? Apát. Aki azt hitte jó móka lesz, pedig...

Miután Anya megtanított a kötelező jólneveltségi dolgokra  magabiztosan érkeztem a helyszínre. Megjegyzem, én voltam az egyetlen, aki levette a cipőjét, (lyuk és szagmentes zokni!) az összes többi anyuka térdig érő csizmában jött be. Ejnye -bejnye, hát Zalánapukának kell itt példát mutatni. Lehet hogy jobb is volt így, mert a kovbojcsizmájukba jókcsán beizzadhattak szegények, biztos bebódulunk ha leveszik.

A feketeleves: nők! Két női gondozó, plusz hat anyuka = nyolc nő, és jómagam. Szerényen behúzódtam a sarokba és úgy nézegettem jobbra-balra mint orángután a fűszeres kirakatában.

- Kakaka-kakakaa  pisisi - pisisi - hatyatya matyata  
Dzsízász Krájszt hova kerültem. MInden témánál az összes anyuka elmondta hogy az ő gyerekénél ez hogy van. Az érdemi információk három mondatban is elfértek volna - jó persze megértem hogy inkább barátkozós-bandázós célzata volt a találkozásunknak - valahogy mégsem sikerült elkapnom a fonalat.

Már vagy tíz perce beszéltek például Laci bácsiról.  Laci bácsi megint jön, majd hozzátok a 400 forintot. Ja, Laci bácsin nagyon jó stb, mindenki tudta kiről van szó, és ekkor Zalánapuka bizonytalanul torkot köszörül, bocs ki az a Laci bácsi? Lacibácsi a gitáros-éneklős bácsi aki ha kell nyolcszor eljátsza zsinórban a Thomas a gőzmodzony zenéjét. :)

Volt még szó a gyerekek udvaron való altatásáról - amit -ha a levegő tisztasága engedi- nagyon jó dolognak tartok. (Sajnos a gyakori szmogos ködös időkben ez mostanság nem sikerült, ennek ellenére nagyon jó ötletnek tartjuk Katóval)

Aztán hat óra felé mondam a hölgyeknek hogy végtelenül örültem, de most mennem kell vacsorázni.

Mi fiúk szeretjük lepisilni a vécéülőkét

Zalán esténként azzal fáraszt, hogy ő istenbizony felpisil a plafonra. A saját nyelvén ezt valahogy úgy formázza meg, hogy: Apa felpisil ÉN oda! - és mutat - mivel a ragozás még nem az erőssége. Ilyenkor vállamra kanyarintom a törülközőjét na és persze magát a pucér lovagot, és irány az élményfürdő. A vécé karimáján terpeszállás, célzás és lövés... egyenlőre több kevesebb sikerrel - apa takarít. (Mi férfiak kétéves korunktól fogva lepisiljük az ülőkét, majdhogynem geneteikai kód ez minálunk. De azért később udvariasságból felhajtjuk stb) Rögtön ezután pedig fürdés.

A szobatisztaság ügye elvileg áll. Azért csak elvileg, mert a felszín alatt történnek apró lépések, például a gyerek határozottan szégelli magát amikor bekakil, de odáig még nem jutottunk el hogy szóljon. A szellentésre viszont kifejezetten büszke (nem tőlem tanulta!). Valamelyik nap például a bölcsi átadóhelységében Zalán bepúzott, de mivel éppen a fapadon ült, az valahogy felerősítette - felrezonálta a hanghatást. A csávó fennhangon be is jelentette rögtön: ANYA, PÚÚKI! ANYA, PÚÚKI. - Kati meg nem győzte csititgatni, hogy a többiek még alszanak ne kiabáljon.

Gyenge idegzetű olvasóink innentől lapozzanak el.
Van amikor csendben ágyúzza be a szobát a svác, ilyenkor hirtelen nem tudjuk eldönteni az anyjával hogy nehézbombázás esete forog fenn, vagy csak dudált a kaki. De mive mindkét fél tud beszélni, megkérdezzük: Zalán bekakiltál?
- Én nem kaka, apa.
Csak az a baj, hogy akkor is ezt mondja a kis svihák, amikor bizony kaka van.